Helo Zep! - Mutass valami ujjat

Megint itt van egy hétfő reggel
A vekker hangjára ébredek fel (Hagyjál!)
Az álmot a fél szememmel
Még látom halványan nehezen eresztem el

De indulni kell, gyerünk fel a fejjel
Ez a sok idióta amúgy kit érdekel?
Egy idő óta már nem idegel
A város zaját lazán engedem el

Mert túl kevés az élet,
Hogy mindent úgy csináljunk
Ahogy más akarja hogy a vissza nem kapott
Időnkben csak sorban álljunk, de én...

(refr.)
Úgy unom már, úgy unom már! Hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már! Hogy csak ennyi az élet
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának!
Mutass valami ujjat, végre a hülyéknek, meg a problémáknak!

Aztán felébredsz majd egy reggel és,
Rájössz hogy az életed egy tévedés
És sose volt még legbelül ilyen kevés,
Egy idegen ágyban, más álmában

És így telnek a hetek általában,
A nyelved tövig valaki valagában.
"Ugye holnap be tudsz jönni kicsit korábban?"
Megint életkrízis-parám van!

Mert túl kevés az idő,
Hogy más döntse el mi illendő

(refr.)
Úgy unom már, úgy unom már! Hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már! Hogy csak ennyi az élet
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának!
Mutass valami ujjat, végre ha unod már ezt a mókuskereket,
Gyerünk a magasba lássam a kezedet!

Mert minket igazolnak mindig a korok,
Ha erős a kéz és hangos a torok
Nem diktálhatnak a diktátorok,
Hadd lássam a kezetek, halljam a hangotok!

Úgy unom már, úgy unom már, hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már, hogy csak ennyi...
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának!
Mutass valami ujjat, végre a hülyéknek, meg a problémáknak!

(refr.)
Úgy unom már, úgy unom már! Hogy mindig így ér véget
Úgy unom már, úgy unom már! Hogy csak ennyi az élet
Úgy unom a múltat, annyira untat, kérlek éljünk a mának!
Mutass valami ujjat, végre a hülyéknek, meg a problémáknak!

Úgy unom már!