KHRÉM - Angyal és tűz

Volt, hogy angyal voltál, máskor tűz, ami éget,
A jó és a rossz egyszerre formált téged.

Hol vagy ma, mikor a hajnal rám talál?
Nevetsz valakivel, vagy a múltad kísér már?
Gondolsz-e rám, mikor a szíved nevet,
Vagy rég elfelejtetted az összes közös éjjünket?

Volt, hogy angyal voltál, máskor tűz, ami éget,
A jó és a rossz egyszerre formált téged.

Az utcákon járok, ahol együtt nevettünk,
Minden sarokban ott maradt egy darab belőlünk.
A hajad illata még ma is elkísér,
De a szíved tőlem már messze, túl a határaink szélén él.

Emlékszem, mikor minden könnyűnek tűnt,
A mosolyod lángja soha egy percre meg nem szűnt.
De jöttek a szavak, amik élesek voltak,
És súlyként a szívemre minden nap terhet hordtak.

Volt, hogy angyal voltál, máskor tűz, ami éget,
A jó és a rossz egyszerre formált téged.

Az utcákon járok, ahol együtt nevettünk,
Minden sarokban ott maradt egy darab belőlünk.
A hajad illata még ma is elkísér,
De a szíved tőlem már messze, túl a határaink szélén él.

Lehet, hogy jobb így, lehet, hogy fáj még,
Ha most látnál, nem tudom, mit mondanék.

Az utcákon járok, ahol együtt nevettünk,
Minden sarokban ott maradt egy darab belőlünk.
A hajad illata még ma is elkísér,
De a szíved tőlem már messze, túl a határaink szélén él.

A múlt képei lassan elmosódnak,
De a gondolatok bennem halmozódtak.
Mi lett volna, ha mégis megpróbáljuk,
És végül egymásban újra a szerelmet megtaláljuk.