Karácsony János - A szerelem befogad minket

Ahol a csónakomat én repítem
ahol az evező még vízbe ér,
ahol a félelmem a szélbe hintem,
ahol a kamera már nem kísér.
Ahol már nem döcögnek ócska malmok
ahol a szárnyakat már nem törik,
ahol már elmaradnak mind a partok,
ahol a kikötő már elveszít.

A szerelem befogad minket,
jeltelen kapujába megtisztulva állj
Ahova te vezetsz hozzám bújva,
ott remélek áldást ma már.
Ahol a szerelem vár,
ahol a szerelem vár,
ahol a szerelem vár.

Ahol már nem takar a sűrű festék,
ahol a köpenyünk az ezüst nyár,
ahol már nem hatnak a kétes eszmék,
ahol a fenyegetés nem talál.
Ahol már nem evezek senki ellen,
ahol a viharokat élvezem,
ahol a cinkosom a szó, a szellem,
ahol a varázslatot elhiszem.

A szerelem befogad minket,
gyönyörű gyerekeit önfeledten öleli.
A szerelem befogad minket,
mi elől menekülünk, sohasem kérdezi.

Ahol a szavakat értem,
ahol a lázad az arcomon érzem,
ahol a többi csak álom,
ahol a hajadat bomlani látom.
Vár és befogad minket,
ó, itt a szerelem oltalmaz minket.
Vár és befogad újra,
ölel és befogad újra meg újra,
ölel és befogad újra meg újra
meg újra meg újra meg újra meg újra
meg újra...