KHRÉM - Őrült, de az enyém

Amikor először láttalak, azt hittem angyalt látok,
Azt mondták, toxic vagy, de nem érdekelt, mit mondanak mások.
Fogtam magam, átmentem hozzád,
Megkérdeztem, hogy mi lenne, ha a számod megadnád.

Üzenetből esték lettek, randin leültél mellém,
Az asztal szélén nevettél, húzódtál felém.
Mozi után séták, szép volt ez a kezdet,
Egy te és én után kettőnkből egy mi lett.

Szépen indult köztünk, de túl gyorsan fordult át,
Oh, baby

Hol csókkal gyógyítasz, hol szóval vágsz belém,
Mostanság nincsen túl sok nyugodt estém.
Lehet, hogy vihar vagy, mégis vállalom,
Mert nélküled minden nap csak egy lenne: fájdalom.

Őrült vagy kicsit, veled élni nehéz,
Hol somoly, hol vihar, a türelmem ehhez kevés.
Őrült vagy kicsit, de mégis csak az enyém,
Veled nincs unalom, minden pillanat extrém.

Hol csókkal gyógyítasz, hol szóval vágsz belém,
Mostanság nincsen túl sok nyugodt estém.
Lehet, hogy vihar vagy, mégis vállalom,
Mert nélküled minden nap csak egy lenne: fájdalom.

Reggel szelíd vagy, csodaszép szemek, és a hosszú haj,
Este meg parázslik benned minden kimondatlan baj.
Egy pillanatban hozzám bújsz, aztán falat húzol elém,
Majd szó nélkül taszítasz, aztán visszalépsz felém.
Oh, baby,
Oh, baby,

Hol csókkal gyógyítasz, hol szóval vágsz belém,
Mostanság nincsen túl sok nyugodt estém.
Lehet, hogy vihar vagy, mégis vállalom,
Mert nélküled minden nap csak egy lenne: fájdalom.

Nehéz veled élni, mégis itt maradok,
Mert minden vihar után hozzád visszafutok.
Őrült vagy kicsit, de mégis csak az enyém,
Veled nincs unalom, minden pillanat extrém.