Addamz - Én még láttam

Rap:

Mintha minden ember bűne az én szívemet nyomná.
Mintha előttem válna a világunk szürke rommá.
De csak nevetek:
„Mondd már, így lesz végre minden szép, kerek.”
És egyik fáradt reggel majd én is végleg elmegyek.

Köszönök mindent, de nem érdemeltem semmit.
Felesleges volt minden, hiszen nem győztem meg senkit.
Elvesztem a képzelet világában, de megbántam, hogy
Egyedül hagytalak, amikor tudom, mindig rád vártam.

Nem művészek vagyunk, csak elveszett bolondok.
Kitárulkoznék, de a lelkem legmélyén szorongok.
Mosolygok még akkor is, ha elítélsz és megvetsz,
Mert értelmetlen lesz minden, ha semmiből nem engedsz.

De én is vakon járok, kerülöm a gondokat,
A sok negatív embert, aki lenéz, lehúz, oltogat.
Kerülöm a boldogságot, meg fogom tagadni,
Mert nem akarok az életben örökre rab maradni.

Refrén:

Én még láttam az eget, mikor kék volt,
Amikor a föld szép volt,
Amikor csomó cél volt,
És a világunk ép volt,
Nem csak egy halom félholt,
Nem csak felborult értékrendek között féláron kapható mélypont.

Rap1:

Mennék előre, de rángatnak jobbra, balra.
Válaszd ezt, vagy válaszd azt, de nem gondolnak arra, hogy
Csak ránézésre ítélünk, és hangulatból döntünk,
Lassan ott tartunk, hogy már egy igaz ember nincsen köztünk.

Hazugságra építettünk újabb hazugságot,
Aztán hazugsággal magyaráztuk meg a valóságot.
Ahogy nőttünk fel, a világ csak a hazugságot hirdette,
És végül mára minden ember ignoráns lett mindenre.

Kezünk között veszett el még egy lehetőség.
Minden addig poén, amíg nincsen felelősség.
Meghallgat, és azt mondja majd, a szívébe rejti,
De jön egy új, és fél perc múlva ő is elfelejti.

Keresem magam, közben nézem, mi lett belőlem.
Egy világ választ el tőled, hát ezért vagyok erőtlen.
Darabokra hullottam, az idő szele széthord.
Én még láttam az eget, mikor kék volt.