Dóka Attila - Este, veled (ft. Orbán Bori)

Nézem az arcodat, és kérdem tőled,
hogy lehet, hogy az éjszaka itt talált kettőnket?
Hisz a hely is mindjárt bezár,
és mindenki hazatalál,
akit otthon valaki vár,
az siet, és megtalál
valami rég elveszett kincset,
amit pár éve ott felejtett
a cigarettacsikkes utcán,
a körút mellett egy sarkon,
ahol most is hangod hallom.
Talán egy ajtón szűrődik át:

J’ai peur de l’amour,
J’évite toujours d’aimer
J’ai peur de l’amour,
Je tente toujours d’en rire

Gyere, induljunk tovább egy helyre,
ahol nézhetek kábultan szemeidbe.
De hideg ez a Nagykörút,
és hol van a kis kabát,
ami tegnap érkezett,
és annyira szereted,
hogy nyáron is ezt hordod,
mikor mindenki rövidben jár.
Most a hasadat fújja a szél,
és tincseidet bontja szét.

J’ai peur de l’amour,
J’évite toujours d’aimer
J’ai peur de l’amour,
Je tente toujours d’en rire

J’ai peur de l’amour,
J’évite toujours d’aimer
J’ai peur de l’amour,
Je tente toujours d’en rire

Kicsit lemaradok mögötted,
hogy lássam alakodat.
Lassan búcsút intek,
de testem veled marad.
Hazakísér majd a parton,
és elmondja azokat
a szükségszerűen fontos,
elvárt szavakat.
Rég elvesztettem
miattad magamat.
Csak kísérlek az úton, és nézem arcodat,
Csak kísérlek az úton, és nézem alakodat.

L’ombre s’étend sur ma vie,
La foi se brise et s’enfuit,
L’ombre s’étend sur ma vie,
Mon âme n’a pas de survie.

Nézem árnyékodat,
Nézem árnyékomat,
Nézem árnyékodat —
Les combats.