hiperkarma - Hazafelé

A világnak vége de nem hittél nekem
a kukába dobtad a végítéletem
az egészet elhinni nem könnyű tudom
ha elébe jössz megmutathatom

hogy beállt az élet egy villanás csupán
csak azt ismétli ami volt hajdanán
egy apró robbanás annak tűnt neked
a világmindenség egyidős veled

az élet nem siet az idő nem mozog
ha így tanultad is tanulj újat most
ha megbotlasz fogja a kezedet
az annyi minden út egyfelé vezet

az ég vörösen ég
hazafelé hív most már
nekem elég az is ha kék
menekülnék de most már úgyis kár

megérkeztem ide szokásom szerint
a legjobbak közül a legjobb óva int
hogy innen nincs tovább mégis mozdulok
egy sötét árnyalak a léptemmel mozog

az utolsó világ mindig éppen ez
ha hiszel azt mondják úgy mindent elviselsz
a kongó templomok az üres padsorok
mit keressek itt? mit tanulhatok?

a vállam súlyokat cipel mégis egy
könnyűség az amit átérezhetek
a cipőm nem szorít a trikóm nem feszül
egy tüzes szél lobog az vesz most körül

az ég vörösen ég
hazafelé hív most már
nekem elég az is ha kék
menekülnék de most már úgyis kár lennék

az egész ennyi volt nem túráztatom
magam tovább legyen elég azt tudnom
hogy innen már tovább utam nem vezet
a jövő elkapott csak itt élhetek

a sötét naptükör szép szóval beszél
a testem nélkülem egy fabatkát sem ér
ha elásom magam a föld is megpihen
ha megmaradhatok maradnék igen

de a testem nélkül is léteznék tovább
a léleknek ha van nem kell napvilág
a fényesség akár bentről is jöhet
egy szívességet könnyedén tehet

az ég vörösen ég
hazafelé hív most már
nekem elég az is ha kék
menekülnék de most már úgyis kár

hiszen az ég vörösen ég
hazafelé hív most már mennék
nekem elég az is ha kék
menekülnék de most már úgyis kár lennék
menekülnék de most már úgyis kár lennék
menekülnék de most már úgyis kár lennék