László Evelin - Bennem élsz

Fojtó megszokássá vált,
Kővé dermedt forró nyárban
Ázom úgy, mint rég...
A magány súgja, vesztettél,
Bár engem rég nem kérdeztél,
Homályba bújtam én...

Változunk, s változni kell!
Szemünkben feléled a jel,
S a múltunk visszakér.
De belül ugyanúgy ég ez a tűz,
Ne rejts többé szíved elől
És újra elkísér... (elkísér)

Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki te voltál, az bennem él!
Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki te voltál, az bennem él,
Aki te voltál, az bennem él!

A jövődbe még elszöknél,
Kicsit bele is őszültél a tájba,
Úgy, mint én...
Makacs a szív és oly fiatal,
De vágyad hajt, tenni akar
Éber álmokért...

Változunk, s változni kell!
Szemünkben feléled a jel,
S a múltunk visszakér.
Az idő mostoha, meg nem áll,
Tágas ajtóm nyitva vár,
S az alkony elkísér... (elkísér)

Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki te voltál, az bennem él!
Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki te voltál, az bennem él!

Aki te voltál,
Aki te voltál...

Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki te voltál, az bennem él!
Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki te voltál, az bennem él!

Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki te voltál, az bennem él!
Bárcsak tudnám,
Mért' is bujkálsz?!...
Aki én voltam, az benned él,
Aki te voltál, az bennem él!