Henri Gonzo és a Papírsárkányok - Rájasimogató

Ez a ház egy rájasimogató
Minden lében ezüst kanál
A levesben a cápatörvény az arcba belevág
Egy mosolyt, ami kényszerít, hogy nyeljed le a vizet
A csatornából, amelyik kibaszott hideg
A marhavagont kipakolom dohányfüstje mögött
Lángol a kutyaszar, hullik a teveszőr
Szemgolyómon vörös villám torzítja a képet
Mikor a felüljárók alatt szurkálnak a kések
S fent rázzák az ablakban a perzsa szőnyeget
Az újságos színezett lapokat tereget
Egy banánhéj polipszerűen úszik a betonon
Beethovent hívják kaputelefonon
Mert rázzák az ablakban a perzsa szőnyeget
Az újságos színezett lapokat tereget
Egy banánhéj polipszerűen úszik a betonon
Beethovent hívják kaputelefonon
S a nő, aki az ablakból ordító szavait elsózza
Bőröndöt hajít át a peronra
De aki lent várta, nem bánja, mert őt az hozta lázba
Hogyha rá volt fázva
És kacsázva indult el sarki dologházba
Hogy ami még megmaradt azt hamar elkártyázza
Mert ha már homárt nem evett
Legalább legyen rizikós a zárójelenet
Én nem tudom mennyit érhet itt a létem
Te keresd a pávát a képen
Én a ráját a vödörben, hullát hullámverésben
Vagy egy vagont a peronon, ha a szélirányt befogom
Én nem tudom mennyit érhet itt a létem
Te keresd a pávát a képen
Én a ráját a vödörben, hullát hullámverésben
Vagy egy vagont a peronon, ha a szélirányt befogom