Kowalsky meg a Vega - Sodorjon

Sodorjon bármerre a szél
Nekem a világ Te lettél
Ameddig a varázslat kitart
Túlélünk minden vihart
Itt az Isten tenyerén
Összebújunk Te meg én
Ez a dal rólunk szól
Nem félünk a holnaptól

Azt mondják, hogy szunnyad bent
egy csillag a szívben
És találkozunk rajta mind egyszer
az Égben
Ott ahol minden gondolat egy
gyönyörű dallam
És Szerelemből festi a nap mindig
a hajnalt

Megreped, dörög az ég lenn és
habokat ver, forr a tenger, ez a
világ
élned, halnod kell.
De azt mondják, szunnyad egy
csillag
Bent a szív mögött
Ami Mindent, és mindenkit örökre
összeköt.

Áldjon minket az Ég
Utadon óvjon, ha bármerre mész
Őrizzen, ha éppen árnyékkal
tükörben démonnal, önmagával
küzd a szív…

Sodorjon bármerre a szél
Nekem a világ Te lettél
Ameddig a varázslat kitart
Túlélünk minden vihart
Itt az Isten tenyerén
Összebújunk Te meg én
Ez a dal rólunk szól
Nem félünk a holnaptól

Ha azt mondanád egy perc és a
világnak vége van
A világ végén, szakadék szélén a
fényben is
Veled ülnék nevetve, arccal a
mélybe
Mert az Élet átváltozások sora,
nincs soha vége…

Csillag, Te vezess, mondd
Hol nő a szeretet?
Mint virágok egy tüskés-gazos
világban
A Kiút befelé visz
Rajta az egyetlen menedéket a
szerelmedben találtam

Sodorjon bármerre a szél
Nekem a világ Te lettél
Ameddig a varázslat kitart
Túlélünk minden vihart
Itt az Isten tenyerén
Összebújunk Te meg én
Ez a dal rólunk szól
Nem félünk a holnaptól

Áldjon minket az Ég
Utadon óvjon, ha bármerre mész
Őrizzen, ha éppen árnyékkal
tükörben démonnal, önmagával
küzd a szív…

Sodorjon bármerre a szél
Nekem a világ Te lettél
Ameddig a varázslat kitart
Túlélünk minden vihart
Itt az Isten tenyerén
Összebújunk Te meg én
Ez a dal rólunk szól
Nem félünk a holnaptól