Co Lee - Bölény (ft. Don Sea)

mikor bebújik a hold a felhők mögé régi történetek derengnek a sarki lámpák alatt
mikor elalszol és álmok gyűlnek köréd, ezer éves őrangyalod vigyáz, nehogy benne ragadj
mikor az ébrenlét határán állva vállon fog finoman és a füledbe suttogja csak az marad, hogy:
mikor a csillagokat közelinek hitted, akkor is évezredeket kellett volna, hogy meghaladj

(háh) a régi ég alatt ügetve, hogy lettem éjjeli gyerek, hogy ha délután születtem
ebben az életben nem a préri nevelt de van, hogy kietlen pusztaságok irányába hajtok
voltam törött szárnyú bagoly kölyök kinek sorsa az út széle és a lökhárítók közti tér-időre szól
voltam nagy vadászmezőkön futó bölény
kinek elejtése végig a törzsfőnök teendője volt
voltam régebben és újabban is indián, a szeretteid hamvait a vízbe vagy a földre szórd
soha sem érdekelt, hogy ki volt aki hátba szúrt mer átlagosan 3 életente úgy is rábaszunk
lépj a válasz útra
én már akkor is itt voltam mikor nem volt még kama sutra, nem esett még az eső, nem keresett még senki senkit, itt voltam amikor Ő a hetediken ment pihenni
halandó mc-k gyászba húzva
épp csak begyújtották, beleszívtak, ráhamuztak, flow az ellen árral úszva
töri meg a vitorlákat,
itt voltam pontosan amikor láttak
voltam bosszúéhes csicska
de rájöttem az nem lehet a hosszú élet titka
voltam nyál a tengerben, sáv a sampler-ben
begyulladtam én vagyok a blunt a shelterben

mikor bebújik a hold a felhők mögé régi történetek derengnek a sarki lámpák alatt
mikor elalszol és álmok gyűlnek köréd, ezer éves őrangyalod vigyáz, nehogy benne ragadj
mikor az ébrenlét határán állva vállon fog finoman és a füledbe suttogja csak az marad, hogy:
mikor a csillagokat közelinek hitted, akkor is évezredeket kellett volna, hogy meghaladj

co lee, doni, blunt
gáspár, menyhért, boldizsár
a sötétben a cigim végét kövesd az még jól is áll
ezer éve hesszelek, voltam már zsák és folt is ám
apám cseh tamást rakott, anyám pedig morcheeba-t
voltam elveszett és koordinált
egy előző életben báttya biztos sokat ordibált, mert ebben a zenémen kívül inkább csendben maradnék, úgy haladnék, hogy ne hallatszódjon mit mikor hol csinál
a dekkbe jokerek '99 óta
bízva a séfben, akkezdetben, aztékban, slow-ban
ebben az életben hálás vagyok minden szavukért, meg ádinak is tudod tes a tele baszott kapukért
a levegőn úgy lazulok míg más a szélben feszül
huszonhat leszek de nem annyinak érzem belül
voltam és leszek is még veletek és egyedül
ami ebben nem, az majd a következőn sorra kerül

mikor bebújik a hold a felhők mögé régi történetek derengnek a sarki lámpák alatt
mikor elalszol és álmok gyűlnek köréd, ezer éves őrangyalod vigyáz, nehogy benne ragadj
mikor az ébrenlét határán állva vállon fog finoman és a füledbe suttogja csak az marad, hogy:
mikor a csillagokat közelinek hitted, akkor is évezredeket kellett volna, hogy meghaladj