USQUE - Énidő

Magam voltam magamban, magamban voltam magam.
Magamra gondoltam, ajánlottam önmagam.
Magamat választottam, magamra szavaztam,
Magamat ünnepelve, magamra maradtam.

Úgy látszik, amíg távol voltam, magamra csuktam az ajtót,
Nem tágít, nem ereszt innen még.
Hiába kiáltoznék, nem hallja odakint senki,
Nem hallja, nem érdekli rég.

A magam útját jártam, a magam kenyerét ettem,
A magam jóvoltából jómagam szerettem.
A magam törvényével magam ítélkeztem,
A magam módján hittem a magam istenében.

Úgy látszik, amíg távol voltam, magamra csuktam az ajtót,
Nem tágít, nem ereszt innen még.
Hiába kiáltoznék, nem hallja odakint senki,
Nem hallja, nem érdekli rég.

Magánutazásomon magamat fényképeztem.
Magánügy, hogy miből, magánlakást szereztem.
Magántanáromtól magánórát vettem,
A magam erejéből magántáncos lettem.

Úgy látszik, amíg távol voltam, magamra csuktam az ajtót,
Nem tágít, nem ereszt innen még.
Hiába kiáltoznék, nem hallja odakint senki,
Nem hallja, nem érdekli rég.

Engem, nekem, tőlem, enyém,
Engem, nekem, tőlem, enyém,
Engem, nekem, tőlem, enyém,
Értem, velem én, én, én!

Úgy látszik, amíg távol voltam, magamra csuktam az ajtót,
Nem tágít, nem ereszt innen még.
Kilincsét ráncigáltam, a zár is beragadt régen,
Nem tágít, nem ereszt innen még.
Rugdostam, dörömböltem, bele is feszültem,
Nem tágít, nem ereszt innen még.
Hiába kiáltoznék, nem hallja odakint senki,
Nem hallja, nem érdekli rég.