Pálya Szilveszter - Katatón

Katatón dadogó gondolatok járnak a házban,
többször elrontott mondatok keserűek számban.

"Bárcsak", "talán", "kellett volna" - fejemben szólnak,
valóságban mind csak rézharangot kongat, kongat, kongat.

Könnyen jönnek a könnyben termett percek,
nélkülük az ember értéke értéktelen tercek.

Pezsgős pillantásom fényvillamosra mereng.
Leszálljak, vagy csak megint hazudjak neked?

Nem láttalak a tompa fényű lámpák alatt,
fanyar feloldozást remélve adtam szavam.

..de már gyötrő napok keretében élek,
hinni akarom, mit tömjénbe burkolva mondtál régen.

Felnéztem rád a ködös éjben rendben,
választ vártam villámban, hogy veled legyek.

Választ vártam gazdagságra, de nem lett.
Negyven ezüstöt ajánlottak, de ingyen tettem.

Jártam balzsam illatú házadat, de benne te hol vagy?
Tutaj hátán hánykolódom, vörös bőröm sómart.

Húzom lelkem kegyelmed felé mit nem érzek,
Adj jelet, hogy hangodat van értelme félnem.

Nem láttalak a tompa fényű lámpák alatt,
nem fogadtad imám így nem kell szavad.
Már túl rég gyötrő napok keretében élek,
nem érdekel már, mit ígérgetve mondtál régen.
Katatón dadogó gondolatok tovább járnak a házban,
az elrontott mondatokat nem veszem már számba.
"Bárcsak", "talán", "kellett volna" - fejemben alig szólnak,
lelkem üressége csorba rézharangot kongat, kongat, kongat.
"Bárcsak", "talán", "kellett volna" - fejemben alig szólnak,
lelkem üressége csorba harangot kongat, kongat.
"Bárcsak", "talán", "kellett volna" - fejemben alig szólnak,
lelkem üressége csorba harangot kongat.