anyámkínja - Nem létezel

Viszlát valóság! De nagyon utállak!
Felteszem a szemfedőt, egy kicsit kizárlak
Nem engedek be semmit
bőven elég ami már itt van
A képzeletem száguld meredekebb hidd el
Mint hullámvasúton ülni egy jó kis trippel
Nem akartam elindulni ezen az úton
A faszom se akarta, hogy az agyam erre húzzon
Mégis eljöttem megint, és nem kecsegtetők a kilátások
Kop-kop, csókolom, nem tetszik bánni, ha magamnak itt egy sírt megások?

Mondd milyen érzés
Mikor egyedül szállsz
Senki nem ért Senki nem lát
Messze vagy nem érhetsz el
Nem érdekel, Nem fékezel
Kiáltanék, de süket a világ
Sötét szobában várok rád
nem érkezel, többé nem létezel

Vékony jégen járunkk
egy rossz mozdulat s kész a repedés
Jön a rémisztő zuhanás
Nem segít semmilyen feledés

Ki dönti el, jó vagy rossz a hely ahova lépünk
Vigyázz, merre mész és készülj
Nem lesz semmi ami fenntart
Ha nem nézel le akkor is elmerülsz végül

Mondd milyen érzés
Mikor egyedül szállsz
Senki nem ért Senki nem lát
Messze vagy nem érhetsz el
Nem érdekel, Nem fékezel
Kiáltanék, de süket a világ
Sötét szobában várok rád
nem érkezel, többé nem létezel

Már nem vagyok ideges
A szavak amik kijönnek a számom
csak feleannyi átkot szórnak ugyanolyan távon
És szeretném ha szeretnél - de nem akarom tudni
Keresem a felejtést - de az érzést nem hagyom múlni
Idővel elengednél
Meg vég nélkül, soha nem múló hévvel ölelnél

Mondd milyen érzés
Mikor egyedül szállsz
Senki nem ért Senki nem lát
Messze vagy nem érhetsz el
Nem érdekel, Nem fékezel
Kiáltanék, de süket a világ
Sötét szobában várok rád
nem érkezel, többé nem létezel