Pálya Szilveszter - Rákos mentén, rákos gondolatok

Rákos mentén, rákos gondolatok.
Sápadt kacsát etetni ottmaradok.
Szemem sarkából pentameterben a ragok,
Hosszú tollú, rövid gácsér lett a magom.
Vörös torony lágysarkában marlakodom,

Menni kellett, nem volt másom csak a terhem,
Menni kellett, nem kérdezte senki hogy merted?
Miért most álljak meg itt sután átkozva?
Mitől lesz nekik jobb, ha látnak bánkódva?
Holnap egy újabb kétely, holnap egy újabb csempe,
Holnap is megpróbálok tenni, hogy inkább nekem kelljen.

Poros bakancs, sáros talpa hunyorít rám,
Hol voltál, mikor menni kellett mondjad Atyám?
Keltem, mentem, hóban, szélben.
Meg nem alkuvó vicsorító feszítésben.

Menni kellett, nem volt másom csak a terhem,
Menni kellett, nem kérdezte senki hogy merted?

Hol voltál Te mikor maradtam volna?
Faragott arcodról a koszorú alól a vér csorran.
Mentem, keltem, mint egy koszos utcagyerek,
Remegve vártam Ikaruszt télen, de nem volt jegyem.

Miért most álljak meg itt sután átkozva?
Mitől lesz nekik jobb, ha látnak bánkódva?

Ami felvidít egy perce, mint egy kelletlen jó szó,
mely szokatlan módon agyamnak oly' jól szól.
Hol voltak ezek a percek, mikor otthon voltam?
Sáros bakancsom talpán csak ott torlódtak?

Holnap egy újabb kétely, holnap egy újabb csempe,
Holnap is megpróbálok tenni, hogy inkább nekem kelljen.

Hazatérek, ásítozó pelyhes nyulakat látok,
Fogukon lassan, csorgadozva jáll a szájuk.
Holnap is megyek, mert ezért kell tennem.
Holnap utánra fejem felett kereszt lesz verve.

Menni kellett, nem volt másom csak a terhem,
Menni kellett, nem kérdezte senki hogy merted?
Miért most álljak meg itt sután átkozva?
Mitől lesz nekik jobb, ha látnak bánkódva?
Holnap egy újabb kétely, holnap egy újabb csempe,
Holnap is megpróbálok tenni, hogy inkább nekem kelljen.