Moriones - Angyal

Ó, téli éjszakákon
Nem felel a holdvilág
Hogy merre vagy, hogy merre kószálsz
Réten vagy-e vadvirág
Mikor gyermekként megéltük
Mesélt drága nagyapánk
Semmi nem lesz már olyan, mint rég

De néha még úgy érzem két kezét
Felhők között némán visszanéz rám
Az arcát csípte déli szél
Pirospozsgás arca könnyben volt
És nevettünk, ó, nem is sejtettük, hogy
Egy nap majd nem leszünk tán
Egy nap majd nem leszünk tán

Bocsi, ez az angyal néha megbódít
A szívem, érzem, néha megszólítja valahogy
Kéjjel meghódít, ma hazavárom
Érzelem torzít a falakon
Éjjel alszik már régen a város
De én mégis vele maradok
Már az álmomban is látlak
Nem feledlek Téged már

Ó, ha tehetném, veled egy percet még ellopnék
Ez az állandó-állandó-állandó álomkép
Amit nem értettem sokszor, de már értem rég
Te csak féltettél

Így a falakat bánat járja át
A hiányodat érzem minden éjjel
Ó, menekülnék én, de nincs hová
Megígértem drága nagymamámnak
Hogy majd megcsinálom érte
Hogy örökké élünk majd
Itt Rólad szól már minden éj

Bocsi, ez az angyal néha megbódít
A szívem, érzem, néha megszólítja valahogy
Kéjjel meghódít, ma hazavárom
Érzelem torzít a falakon
Éjjel alszik már régen a város
De én mégis vele maradok
Már az álmomban is látlak
Nem feledlek Téged már