Slow Village - Bánya

glsch:

Miért vitázunk azon folyton ki a real
Mint egy pianino visszhang innen Tihanyig
Mint egy dinamit, a piarista gimiben, úgy elrejtve
Robban ki belőlünk a sok hit amiért
Eltelt nyolc esztendő, megcsináltuk egy Solqlap Jam-ből
De nem kevésbé utálom a soldier-csendőrt
De egyre jobban kívánom a szócső csendjét
Nem lettünk árucikkek, ti bárgyú viccek maradtatok
Kishalak csipegetnek egy bálna szívből
Mély vizekben akadtatok fenn a szűrőn
A betört álmok karnyi hosszú futószárán
A pacek, mint a busójárás
A dumámtól fellobban az utódlás vágy
Egy bögre földnyit leások, arborétumok, azáleások
Az autók elé meg nehogy kiessek
Fél fülre süketen, másikra garázsrock

Nash:

Az összes csillagot kellene hátizsákba szedni
Akkor elhinnéd, hogy van értelme várni rám
Anyám apám szemében nem mákvirágnak lenni
Mágiára váltani a mániám

A másvilágig tartanak a stílusgyakorlatok
Van itt úgy is éppen elég bálkirály
A lelkemnek harcolom ki a home office-t egy napon
Mert nem lehet rend otthon, ha csak hálni jár

Ez nem a siker üldözése bármi áron
Kìsérleti útvonal a teljességig
Nem egy valóra vált lakossági álom
Csak a nyelv-, amit a valóságból megzenésít

Bazári a felszín, glitterek és dráma
Nincs szépséghibája, nincsen elég bája
A tettestársaimnak tisztelet és hála
Mi fúrunk mélyre, ez a bánya félhomálya

Tink:

Egy időben szórakoztam és tanultam
Egy életútnak bizonyul a vizsgamunka
Évek múlnak, ugyanúgy formálódom
Mandalák rajzolódnak a műhelyforgácsokból

Cipelem álmaim tovább a ködös tájban
Tündöklő vágyak által kötött pálya
Körös-körül lárma, viszont örök társak
Kísérnek mélységben és magasságban

Kettőezer tizen x-től úton vagyunk
Egyre kevesebbet örlődök a múlton amúgy
Volt úgy, ahogy, volt nehezebb, de úgy volt a jó
Múló bajok, voltam vendégként a túloldalon

És fel sem fogtam, hogy ott járhatok
Most tudom itt vagyok, felvettem a szolgálatot
Hivatásom örökségem, közösség terem
Ha hűen végzem munkámat el, így lesz közös végtelen