Szandi - A Nap kapujában

Én tétován álltam, fenn a Nap kapujában...
Egy bárányfelhő bíztatott, de mozdulni sem mertem én!
Csak álltam és vártam, a Nap kapujában,
De aztán megláttalak Téged a fény közepén.
Azt hittem csak álom, egy gyönyörű álom,
De fülembe súgtad: Drágám ne ébredj fel!

Refl.:
Ha a Nap kapuját együtt lépjük mi át
Elénktárul majd a fényben fürdő gyönyörű világ,
Ahol nem fúj a szél, ahol soha nincs tél,
S ahol két szerelmes semmitől, de semmitől se fél.
Gyere, nyissuk ki hát, most a Nap kapuját,
Hogyha nagyon szeretsz Tiéd lesz és mindig vár reád
Ez a györönyű világ, ez a gyönyörű világ!

A szemedbe néztem, fenn a végtelen kékben...
S körülöttünk százszorosan szikráztak a fények.
A kezedet fogtam, s csak annyit mondtam:
E pillanatot el nem felejtem, amíg csak élek!
S ha mind ez csak álom, kérlek ne ébressz még fel,
Mert én ezt az álmot soha nem dobom el!

Refl.:
Ha a Nap kapuját együtt lépjük mi át
Elénktárul majd a fényben fürdő gyönyörű világ,
Ahol nem fúj a szél, ahol soha nincs tél,
S ahol két szerelmes semmitől, de semmitől se fél.
Gyere, nyissuk ki hát, most a Nap kapuját,
Hogyha nagyon szeretsz Tiéd lesz és mindig vár reád
Ez a györönyű világ, ez a gyönyörű világ...
Csodás világ!