Pálya Szilveszter - Balatonlellén felnézek

Búslakodom hisz nincsenek tavak sem erdők.
Sem hangosan fénylő játszóterek felett felhők
Te sem vagy nekem, ami mindezeknél is gyötrőbb.

Csak a járdák vannak, mikről haladva lelépni nem lehet,
mert azok a pillantások szúrón szórva követ,
melyektől az ember gyomra légzés nélkül is megremeg.

Térdig érő ködös parton hagytalak a rozoga stégen,
Most már mindegy! Most már mindegy!
sebes tenyerembe fúrom arcom és zötyögök lellére.
Térdig érő ködös parton hagytalak a rozoga stégen,
Most már mindegy! Most már mindegy!
sebes tenyerembe fúrom arcom és zötyögök lellére.

Nem leszel nyitott könyvem félszáz évem alatt,
s nem olvashatom csendben végig szavad,
miközben légzésed halkan mellemen elakad.

Ha most írnék neked szégyenlős lelkemből verssort,
- egy egészet - akkor sem látnád a tort,
hogy lelkem a kétség félelmétől kínjában felforrt.

Térdig érő ködös parton hagytalak a rozoga stégen,
Most már mindegy! Most már mindegy!
Sebes tenyerembe fúrom arcom és zötyögök lellére.
Térdig érő ködös parton hagytalak a rozoga stégen,
Most már mindegy! Most már mindegy!
sebes tenyeremből a Lellei éjszakába végre felnézek.

Felnézek! Felnézek! Balatonlellén felnézek! Felnézek!