Király Viktor - Nélküled

Dobozozkba csomagolt évek,
Lehettek bármilyen szépek,
A szív felett győzött az ész,
Pedig én megadnám, akármit kérsz.

Megtanultam halkan szeretni,
Hogy ne zavarjon, ha túl sok vagyok.
Néha csak egy ölelés kellett volna,
Nem egy újabb monológ.

A neved nincs már a számon,
De ott van a csendben, minden dalomban,
És lehet, hogy más lettél,
De én még mindig ugyanaz maradtam
⁃ csak nélküled.

Tudom, hogy máshol keresel otthont,
És fáj, hogy ez lett a sorsunk:
Így nélküled hogy is élhetnék?
Jövök, ha bármikor hívnál,
Az első magányos szónál.
Mert én szeretlek még!

Már nem küldök jeleket,
De mégis körbevesz a néma szeretet.
Nem tudtam, hogy ennyire fájhat,
A helyedre senki sem állhat.

A neved nincs már a számon,
De ott van a csendben, minden dalomban.
És lehet, hogy más lettél,
De én még mindig ugyanaz maradtam,
⁃ csak nélküled.

Tudom, hogy máshol keresel otthont,
És fáj, hogy ez lett a sorsunk:
Így nélküled hogy is élhetnék?
Jövök, ha bármikor hívnál,
Az első magányos szónál.
Mert én szeretlek még,
szeretlek még.

Szeretlek téged!

Tudom, hogy máshol keresel otthont,
És fáj, hogy ez lett a sorsunk:
Így nélküled hogy is élhetnék?
Bármikor hívjál,
Az első magányos szónál,
Mert én szeretlek még,
Mert én szeretlek még, tudod.