Karthago - Az álmodozó

Oly jó ez a lebegés, könnyű ez az élet, ha úgy akarod tiéd minden lány.
A nagy szavakkal, a szép jövőddel jól meglehetsz már, néhány év, és
öledbe hull amit vársz. Rád száll a feledés, senki nem vár, kevés az ölelés,
csak üres szemek néznek rád.
Oly jó ez a lebegés, de meddig tart ez az élet? Szeretnél még nem gondolni rá.De ha egyedűl vagy a csendben magaddal, elfog a szorongás, sok volt a
szóbol, és nem tettél még mást.
Kell, hogy érezd mi a vége, ha a napok üresen múlnak,tudom szeretnéd hogy az emberek felnézzenek rád!
De ha úgy érzed eljött végre a te időd, elválik lesz-e erőd!
Sajnos a jövődből még semmit sem látsz, rájössz, hogy sok a hibád.
De ha úgy érzed eljött végre a te időd, elválik lesz-e erőd!
Sajnos a jövődből még semmit sem látsz, rájössz, hogy sok a hibád.

Oly jó ez a lebegés, de meddig tart ez az élet? Szeretnél még nem gondolni rá.De ha egyedűl vagy a csendben magaddal, elfog a szorongás, sok volt a
szóbol, és nem tettél még mást.
Kell, hogy érezd mi a vége, ha a napok üresen múlnak,tudom szeretnéd hogy az emberek felnézzenek rád!
De ha úgy érzed eljött végre a te időd, elválik lesz-e erőd!
Sajnos a jövődből még semmit sem látsz, rájössz, hogy sok a hibád.