Imperfectum - Emmánuel

Nagy Jel tűnt fel életünkben, kezdettől kísér.
Tegnap, ma és mindörökké szívünkbe visszatér!
Sötét éjben Ő vezet, ránk ragyog a Fény.
Nélküle élnünk nem lehet, mert Ő a Remény!

Ezer útról érkezünk, Isten Igéje vár.
Hívó szava lelkünk mélyén visszhangra talál!
Égen-földön zengje hát a megváltott világ:
Krisztus az Úr! Szent kegyelme árad reánk.

Újra hív! Fényében együtt járni,
keresztje köré állni, egy szívvel énekelni:
//: Jöjj! Emmánuel, Emmánuel, Emmánuel!
Jöjj! Emmánuel, Emmánuel! ://

Az Örök város szentjeinek értünk folyt a vére,
a régi világ rátalált az apostolok hitére.
Péter nyomán indulunk. Igaz jel vezérel:
Szeretet, mely átölel, s a Fénybe emel.

Isten csodás kegyelmeit nyújtja szent Fiában,
üdvösségre vezet minket Jézus Krisztus által.
Valóságos Isten-ember, értünk ontott Vér,
megváltásunk záloga, áldott Kenyér.

Az Élet győz a halál felett, Húsvét fénye árad,
örvendeznek mindazok, kik Szentlelkére várnak,
mert tovább él és alkot Ő szent Egyháza által.
Hozzá jutunk Máriának oltalmával.

Míg vétkeinknek súlya húz, hordozzuk a terhünk,
Néked szentelt életek fohászkodnak értünk.
Hűségükkel megmutatva üdvösségünk útját
Jézus Krisztus örömhírét tanították.

Új életnek új szavával tavaszra hív az ének.
Itt a perc, hogy új emberré formáljon a Lélek!
Minden ember hallja meg, együtt zengje szívünk:
mindörökre él az Úr! Itt van velünk!