Mihály Sándor - Az adakozó gazdagság kezdetén

Hogyha vágysz a jóra,
Miért nem azt teszed?
Ha hallgatsz még a szóra,
Mi föntről érkezett,
Akkor megtalálod,
Ha hagyod, hogy segítsenek
És tiszta alázatban
Örökre megélheted.

Ha nem érted, mit szólok,
Ne csüggedj, én értelek.
Amit mondok, nem én mondtam,
Én is kegyelemből élhetek;
Ez nem is az enyém, vegyen, aki él,
Vagy csak akar még.
Minden hálám a Tiéd, hogy énekelem még
Az élet üzenetét.

Jöjj, ne várj!
A múltad vonz, de az időd lejár,
Hát el ne késs, a helyed kész,
De a döntés csak a tiéd!
Jöjj, ne várj!
Az ördög vonz, de az Úr a palást.
Mert Ő megvéd, nem sodor a szél - a hitednek ajándék.

Mezítelen léptek,
A talpadon ezt érzed,
De a keskeny úton járva
Lábadra sarut helyez.
A sebek már múlnak, de jön majd másik
És te már máshogy értékeled;
Talán egy jel, talán egy intés,
Mi megérint és visszavezet.

És jön majd idő, hogy ott leszünk mind, ahol Ő,
De addig még gyere, állj mellém és szólj!

Jöjj, ne várj!
A múltad vonz, de az időd lejár,
Hát el ne késs, a helyed kész,
De a döntés csak a tiéd!
Jöjj, ne várj!
Az ördög vonz, de az Úr a palást.
Mert Ő megvéd, nem sodor a szél - a hitednek ajándék.