Signum együttes - Hazatérés

Mért mentem Tőled el, már nem tudom, de félek.
Nem vár ott senki rám, hova visszatérek.
De hívnak az otthoni fények, elfelejteni végleg
az el nem múló éjszakát, a kínzó vágy szavát.

Nincs újabb állomás, megfáradt már a léptem.
Megcsalt sok széles út: sehová nem értem.
De hallom a hangod az éjben,
hát gyújts reményt a sötétben,
a visszatérők csillagát küldd az égen át.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
||: Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem. :||

Megtérő szolgaként ismerj el országodban!
Nem vágyom többre már ölelő karodban.
Te, aki vársz rám az éjben, vezesd a földön a léptem,
az álmok tépett városán a hosszú tél után.

Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
||: Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem. :||

Ne engedj visszanéznem, ha újra hív a tél.
Engedj ma átlépnem a remény küszöbén!
||: Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem. :||