Máté Péter - Engedj el

Nem kell, hogy a hangod mindig halljam én,
nem kell, hogy az arcodat lássam én.
Az kell, hogy a lényeg bennem itt legyen,
fogja át a szétfutó életem.

Nem kell, hogy a nappal reánk döntse gond-falát,
csakis az kell, hogy az álmot veled álmodjam tovább!

Engedj el, magam útját járni már,
szabad vágyaimnak élni már,
el nem rabol tőled a nagyvilág!

Engedj el, nehogy titkon sírni láss,
soha el nem térít senki más,
és megjövök én boldogan hozzád!

Így vigyázok rád.

Nem kell, hogy a harcot harcold énvelem,
nem kell, hogy egy szélvihar elvigyen.
Az kell, hogy a rosszat meg ne tudd sosem,
minden múló pillanat jó legyen.

Nem kell, hogy a nappal reánk döntse gond-falát,
csakis az kell, hogy az álmot veled álmodjam tovább!

Engedj el, magam útját járni már,
szabad vágyaimnak élni már,
el nem rabol tőled a nagyvilág!

Engedj el, nehogy titkon sírni láss,
soha el nem térít senki más,
és megjövök oly boldogan hozzád!

Engedj, engedj el, nehogy titkon sírni láss,
soha el nem térít senki más,
én megjövök oly boldogan hozzád!

Engedj, engedj el, nehogy titkon sírni láss,
soha el nem térít senki más,
el nem rabol tőled a nagyvilág!

Engedj el ..