Hevesi Tamás - Üzenet a Földnek

Mikor még nem is léteztünk
béke honolt, míg megérkeztünk.
Folyók, Erdök, Nagy Tengerek -
Együtt élték az életet.

Teremtödtünk - na de miért?
Háborúzunk a semmiért...
Eltaposni a másikat!
Elöre tolni csak önmagad!
Elöre nyomni önzön csak önmagad!!

S te ugyanúgy élsz és vársz,
Te ugyanúgy állsz és jársz,
Minntha minden Tél és Nyár eljön -
Mert annak muszáj...
Azt hiszed lesz Jég és Hó,
Nem áll meg egyetlen folyó
Nem hal ki állat, se faj -
Ugye nincs itt semmi baj?!

Nem látod? Már a tenger is holt!
Az esöerdö - az is csak volt.
Eljött az idö, hogy cselekdnünk kell:
A jövönk nem veszíthetjük el!
Miért nem hisszük el?

Hé, Föld! Hol a vége ennek így?
Hé, Föld, Mondd hol van az a híd?
Hé, Föld, mondd hogyan segíthetnénk?
Mert vagyunk, akiknek Mindennél többet érsz!
Nem lenne szebb, ha mindig lennénk?
Virágokkal ünnepelnénk...
Madarak ezrei vinnék a hírt,
a történelem, amit régen megírt,
Madarak, vigyétek a Hírt!

Emlékezzünk, honnan indultunk el!
Hová érkezünk - miért nem érdekel?
A válasz túl nehéz,
S kimondani fáj.
Ez az Utolsó perc, innen már Nincs Tovább!

Hé Föld, ....