Légy jó mindhalálig /musical/ - A bűnös

(Pósalaky):
Ki bűnben él, az sötétben él,
rejti az arcát, ne érje fény,
rajta a jel, hogy bűnös, bűnös, bűnös.

Fél, de bárhogy menekül,
előtte jár a bűn,
mocsárként húzza le,
a lelkére kövesül,
nincs kiút, hisz bűnös, bűnös, bűnös.

A szó, a lélegzet,
mind terhévé vált,
mind vádlója lett,
mert bűnös, mert bűnös.

Tisztán, emelt fővel
már nem jár sohasem,
nincs más, csak a szégyen,
amit őröl odabenn.
Űzi a múlt, mely bűnös, bűnös, bűnös.

Otthont, nyugodt álmot,
békét sose lel.
Gyűlöl, hisz a bűnből
csak újabb bűn terem.
Amit tesz, amit vágy,
mind bűnös, bűnös, bűnös.
Mind bűnös.

A sors mint játékszert
úgy hányja-veti őt
és úgy pusztul el,
mint bűnös, mint bűnös.

(Misi):
Mért nem cselekszik
az emberek a jót?
Mi késztet kimondanunk
sok hazug szót?
Miért lesz gonosszá
megannyi felnőtt?
Miért téved rossz útra a gyermek?

Hol a gyerektől is lopnak,
mit ér a tisztesség?
Mért irigylik mások örömét?
Mért vész el a jó?
Hiszen a bűn iszonytató!

(Pósalaky):
A szó, a lélegzet
mind terhévé vált,
mind vádlója lett,
mert bűnös, mert bűnös,
mert bűnös!

(Misi):
A szó, a lélegzet
mind terhemmé vált,
mind vádlómmá lett.
Bűnös, bűnös, bűnös!

(Pósalaky):
Nem jön soha senki,
aki néki megbocsát,
Isten meg nem hallja,
bárhogy kérlel megváltást.
Holtában se más,
csak bűnös, bűnös, bűnös.

(Misi):
Hol a gyerektől is lopnak,
mit ér a tisztesség?
Mért irigylik mások örömét?
Mért vész el a jó?

Bűnös, bűnös, bűnös!

(Pósalaky):
Bűnös, örökkön bűnös!