Ihász Gábor - Három napon át

Július volt, forró nyár, mikor útra keltem.
Pénteken, vagy szombaton már arra nem emlékszem.
Hosszú volt az út előttem, az adott reményt,
Hogy végre három napon át csak Veled leszek én.

Ismeretlen városok, lustán alvó rétek.
Néhány kopott benzinkút, már homályos képek.
Hosszú volt az út előttem, de az adott reményt,
Hogy végre három napon át csak Veled leszek én.

Kisautóm felkavarta az országút porát,
Robogott velem hegyen-völgyön, és éjszakákon át.
Sietett hisz tudta jól, hogy aznap este még,
Vársz reám, és Te adsz majd vacsorát.
Vársz reám, és Te adsz majd vacsorát.

Hosszú volt az út előttem, de az adott reményt,
Hogy végre három napon át csak Veled leszek én.
Hogy három napon át csak Veled leszek én.

Július volt, forró nyár, csodálatos emlék.
És ha egyszer újra hívnál, biztos elindulnék.
Hosszabb lenne már az út, ezt letagadni kár,
Hiszen a kisautóm, és én sem vagyok a régi már.
A kisautóm és én sem vagyok a régi már.

Hosszabb lenne már az út, ezt letagadni kár,
Hiszen a kisautóm és én sem vagyok a régi már.
A kisautóm és én sem vagyok a régi már.
A kisautóm és én sem vagyok a régi már.
A régi már.