L'art pour l'art - Vasmacsó

Emlékszem régen sok bánat ért
Van néhány kudarc, mit elfelejtenék
Az oviban többször kiáltott reám
A Magdi néni, hogy fogjam be a szám
És azzal csúfolt, hogy túl nagy a fejem
Ő volt az első, ki miatt kisiklott az életem

A szomszéd fiú izmosabb volt
Egy szagos radírt tőlem elrabolt
Ha újra látnám, megleckéztetném
És a Magdi nénit is már nagyon-nagyon-nagyon leverném

Hiszen ma én vagyok az erő
A jégtörő hajó
Én vagyok a nyerő
Én vagyok a jó

Én vagyok a jövő
A meghatározó
A tér vagyok, az idő
A négy dimenzió, a vasmacsó, a vasmacsó

A gyomrom ugrál, a hajam kihull
Ha eszembe villan Kobzos tanár úr
A koponyám bánta, amikor megszidott
Az igazgató úr meg az illemhelyen rámnyitott

Az osztálytársnőm tetszett nagyon
Az arcán gúny volt és gőgös szánalom
Szemében girnyó, kukac voltam én
Ha szembe jönne mamár nagyon-nagyon-nagyon leütném

Hiszen ma én vagyok a menő
A sikert halmozó
Én vagyok a Jenő
A híres nőfaló

Én vagyok a minden
Az égből származó
Én vagyok az Isten,
Az örökkévaló, a vasmacsó, a vasmacsó

Tudom, hogy én vagyok az Ernő
A zöldes űrmanó
A bégető napernyő
A szárnyas viziló

Remélem nem késő
Hol egy nyugtató
Jöhet már a mentő
Itt vagyok hahó, a vasmacsó, a vasmacsó