Balázs Fecó - Ártatlan világ

Kicsi ördögök és rosszak, mint a tûz,
Mint a szél, rohannak értelmetlenül,
Olyan õrült zajra képesek,
Hogy tõlük zeng a ház.
Mindig csak bajt csinál,
Hogyha az ember nem vigyáz.

És ha éhesek, hát éhesek nagyon,
Mintha vihar söpörne át az asztalon.
Csak romokat hagynak maguk után
És repülnek tovább,
Ezer fontos dolguk van még, legalább.

Ne is álmodozz, soha nem fáradnak el,
Nekik egyszerûen mindent látni kell,
Megismerni, megkóstolni, kipróbálni mind,
Amit nem szabad a felnõttek szerint.

Mert még elhiszik, hogy ez egy ártatlan világ,
És te ott leszel mindig, ha szükségük van rád,
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
Te elkergeted mindenki bánatát.

Kicsi ördögök és rosszak, mint a tûz,
De csak addig, amíg közéjük nem ülsz,
Közelrõl már másképp látszik és mindegyikük szép.
És mindegyikük egyformán a tiéd.

A mesét mindegy honnan kezded el,
De vigyázz jól, mert mind nagyon figyel.
Szelíd szó, és egyszerû dal, és kenyér az asztalon,
Mert ha éhesek, hát éhesek nagyon.

És elhiszik, hogy ez egy ártatlan világ,
És te ott leszel, ha szükségük van rád,
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
Te elkergeted mindenki bánatát.

/Balázs Fecó - Horváth Attila/