Bartók Krisztián - Hazatér

Ma is vár, az utca lépte, az éjjeli folyó
s az a tér, hol gyermek álmod néha látható.
Én itt maradtam úgy, mint mások, s ha változunk is rég,
van helyed a világ szélén, ülj le, maradj még.

Ez az éj, ezer fényes ébren álmodó,
S aki jár, az a vándor a színes Föld golyó.
Jöjj szabadnak, én is szállok, s bárhogy neveznéd,
Ez lehet mit te is kértél, mi mindig elkísér.

Egy hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét,
A szívünk az; a test a vér.
Hajó, mi a kikötőkbe néha el sem ér,
Hidd el majd hazatér.

Ami fáj, - te is látod - nem kézzel fogható,
S ne reméld, hogy minden ajtó be is zárható.
Szeress úgy, ahogy vágyod az ismeretlent rég,
Van helyed a szívek mélyén, ülj le, maradj még.

Ez az éj, s ki fényét festi, az a bolond, Ő a Hold,
S aki vár, az a Nap, ki ébreszt minden hajnalon.
Jöjj szabadnak, én is szállok, s bárhogy neveznéd,
Ez lehet mit te is kértél, mi mindig elkísér.

Egy hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét,
A szívünk az; a test a vér...
Hajó, mi a kikötőkbe néha el sem ér,
Hidd el majd hazatér.

Hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét,
A szívünk az; a test a vér...
Hajó, mi a kikötőkbe néha el sem ér,
Hidd el majd hazatér.


Hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét,
A szívünk az; a test a vér...
Hajó, mi a kikötőkbe néha el sem ér,
Hidd el majd hazatér...