KÁ NA ÁN - Láthatatlan táncos

Félve néztem az órát, egy darabig vártam őt,
Nem jött és én itt ülök egyedül.
Nyári este a téren, ezer fény vesz körül,
Minek várjak, eljött az idő!

Elindulok lassan, hagyom, hogy vigyen az út,
Idegenek az arcok, és minden szó.
Csendet törő lépteim visszhangja ritmusom,
Fülembe pedig lassan egy dallam bújt.

Csak ez a forró nyár, és én, ma nem hiányzom senkinek;
Ezer szépet rejtő jel lesz ma a szerelmem.
Csak ez a forró nyár, és én, ma nem hiányzik senki sem;
Ezer szépet rejtő apró jel, a helyetek a szívemen.

Egyedül maradtam, mégsem bánom, ma jó ez így,
Van, aki ma velem egyszerre lép:
Egy láthatatlan táncos felém nyújtja kezét,
Semmi lelke, érzem, hogy engem hív.

Csak ez a forró nyár, és én, ma nem hiányzom senkinek;
Ezer szépet rejtő jel lesz ma a szerelmem.
Csak ez a forró nyár, és én, ma nem hiányzik senki sem;
Ezer szépet rejtő apró jel, a helyetek a szívemen.

Gyere velem, így szól egy hang valahol.
Ne várj, amíg újra fénybe bújik a hold!

Csak ez a forró nyár, és én, ma nem hiányzik senki sem;
Ezer szépet rejtő apró jel, a helyetek a szívemen.