PG csoport - Alig vagyok a maradandóság városában veled

Alig vagyok veled és másra áll a szám:
de jó, hogy így vagyok!
Még nem beszélhetek, úgy ahogy szeretnék, nem tudok. Micsoda kor!
Micsoda lábak alatt vagyunk, hogy álmodunk:
látod, így is lehet. Látod, ilyen időben is, ilyen idősen is!
Ebből a napból is eltelt az a 23 év, amit másra
szántam, és téged is, ha komolyan venném, ha-ha
halálra szánva vagyok veled! Beszéljünk csak róla,
azt akarom, hogy az ágyamon valami komoly dolog legyen,
mielőtt elmész, vagy elszállsz velem, vagy ellenem!

Micsoda áron!
Valami álom az alföld közepén, a határon -
magamat hagyjam el, vagy valaki mást!

Minket a római légiók is elkerültek,
civilizált kínaiak segíthetnek talán,
- én elutazom - még 15 év, valahogy-valahogy
ki lehet bírni még ezt az éjszakát,
főleg, ha engem is megtalálsz, mielőtt
elmész, vagy elszállsz velem, vagy ellenem!
Micsoda áron...
Ne kérdezd hogy én mit tennék ugyanazt tenném ha nem lennél. Maradok inkább így ahogy látod megfogom a kezed mikor elrántod. Mért ilyen mért olyan nehéz elhinni amit beszélek, a szájak összeérnek és fájnak és fájnak. Uram Isten mibe keveredtél velünk, már megint nem vigyáztál ránk a ruhánk szakad le rólunk és nem a szégyenünk. meg rász a vágy magyaráz az élet a maradandó ság városában a maradék omból élek ha élek.