Dupla KáVé - Akácos út

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény.
Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.

Megszólítám, de jó, hogy megtalállak itt.
A legszebb lány, tudod-e, hol lakik?
Arra lenn, túl az akácsoron,
Ma este még egy ház elé osonj.

Refr:
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi, könnyes vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.

2/ Az éjmadár átsuhan a kis városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,
A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.
Azóta rég más asszonya lett a lány,
De ez a dal fülébe cseng talán,
Én Istenem, a múlt hogy elszaladt,
És én nekem csupán e dal maradt.

Refr:
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi, könnyes vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.

3/ Szívem kihalt, ajkamról szól a bús panasz,
Hogy ím elcsalt Téged az új tavasz,
Alkony borong, a lombos fák alatt,
Én bús bolond, miért is vártalak.
Most mással élsz, feléd új mámor integet,
Amerre lépsz,m ott rózsát hintenek,
A szép tavasz varázsa elvakít,
Csak egy seb az, mit bennem felszakít.

Refr:
Te csak szeress, dalolj, nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm,
Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,
Csak a csóknak élj, s kacagj ki engemet.

4/ Majd megtudod, csak kis tükröddel szembe nézz,
Mért nem jutott számodra szenvedés,
Lelked a harc sohasem dúlta át,
Egy gyermek arc, mosolyog majd reád.
De egy napont sötét hajadra hull a hó,
S az ajkadon elhal a nótaszó,
Fáradt leszel, s egy igaz könnyet ejtsz,
Jöjj akkor el, s nálam vígaszra lelsz.

Refr:
Te csak szeress, dalolj, nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm,
Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,
Csak a csóknak élj, s kacagj ki engemet.