Mozart musical - Prológus

(Doktor Mesmer):
Egyáltalán tudja, hogy merre van?

(Constanze Nissen):
Már rég nem jártam erre, doktor úr.

(Dr. Mesmer):
Je sais bien.
Nem szívesen jár ide, hiszen még
a temetésére se jött el annak idején.

(Constanze):
Ugyan már Monsieur Mesmer,
maga művelt ember, igazán nem kellene
az irigy bécsi pletykákat szajkóznia!

Ott van valahol...

(Dr. Mesmer):
Egyszóval nem igaz az,
hogy a temetése napján otthon maradt?

(Constanze):
Igen, valahol ott kell lennie.

(Dr. Mesmer):
De hiszen itt már nincsenek sírok.
Se egy kereszt, se egy sírkő.

(Constanze):
Az ő sírján nem is volt kereszt.

(Dr. Mesmer):
Akkor legalább sírkövet kellett volna
állítani neki, Madame Mozart.

(Constanze):
Nissen!
Az én nevem többé nem Mozart, hanem Nissen.
Hányszor mondjam még magának?!

(Dr. Mesmer):
Ennyivel tartozott volna neki.

(Constanze):
Egy nincstelen özvegynek két kisgyerekkel
a nyakán van más gondja is.

(Dr. Mesmer):
Még hogy nincstelen?
De hiszen a halála jómódúvá tette.
A partitúrák, az órái, a dohányszelencéi.
Csak amit én megvásároltam magától
az elmúlt időben, egész kis vagyon.

(Constanze):
Na, tessék itt van.

(Dr. Mesmer):
Biztos benne?

(Constanze):
Hát, én…

(Dr. Mesmer):
Itt?
Itt van eltemetve?
Jean-Pierre!

(Constanze):
És most az ötezret, Dr. Mesmer!
Elvezettem a sírhoz.

(Dr. Mesmer):
Ez...
Ez mágikus hely.
Écoutez!
Hallja?

(Constanze):
Gyorsan, kérem!
Fázom!

(Dr. Mesmer):
Hallgassa, asszonyom!

(Constanze):
De hát mit?

(Dr. Mesmer):
A zene végtelen univerzuma!Ahonnan ő jött,
ahonnan meteorként hullott le a Földre…
Un enfant de Dieu!