Deák Bill Gyula - A szegény árva dala az anyai szeretetről

1. \'61-ben születtem első gyerekként,
Jöttem, mint a végzet, anyám hiába félt,
Húsvétkor egy rendőr csábította el,
Megszült, de ezt nekem soha nem felejtette el.

2. Puha bölcső helyett a mocsárba rakott,
Nagyapám talált rám, kár hogy élni hagyott.
Úgy kezdődött minden, mint egy népmese,
Szép lehet a vége, de pocsék a kezdete.

R. Álljon itt egy kép a múltról,
Egy barna kisfiúról,
Aki elfelejtett sírni!

3. Apám is egy szerv volt, neki is volt szerve,
Pontosan működött a párt ötéves terve,
Gyerekekért lakást, szolgálatért szoba,
Így lehettem én a szép jövő záloga.

4. Otthon ment a verés, hamar észrevettem,
Fölülről lefelé, úgy, mint az életben,
Nem volt bűn, csak bűnös, ezért gyűlölt anyám,
Nem segít az isten, sem a Cousteau kapitány.

R.

5. Mamának neveztem, de soha nem volt kedves,
Dolgozni is utált, ezért volt mindig terhes.
Fordított világban éltem riadt aggyal,
A templomban az ördög, a tévében az angyal.

6. Alig 8 év alatt hat gyereket szült,
Aztán egy fodrásszal Brémába menekült.
\'68 nyarán, amikor a tankok kongatták az időt,
És nem a harangok.

R.