1. Wolf Kati - What About My Dreams 
2. Bajdázó - Lekapcsolom a villanyt a fejemben... 
3. Blind Myself - Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért 0:00 [2010]
								Elisabeth (musical) - Minden kérdés elhangzott
								 
																																								 
															
																												
							
							
							
							| Előadó: | Elisabeth (musical) | 
|---|---|
| Album: | Keressük! | 
| Szövegírók: | Müller Péter Sziámi Michael Kunze | 
|---|---|
| Szilveszter Lévay | |
| Kiadó: | Keressük! | 
| Stílus: | Musical | 
| Címkék: | feldolgozás [+] | 
Megtekintve: Ma 3, összesen 25729 alkalommal
							Dalszöveg
																	(Lucheni):
Este fél hét a bécsi Augustinus Templomban.
Különös időpont egy esküvőre…
De ha ettől eltekintünk, ez az 1854. április 24-e
nagyon is megfelelő,
Nagyon is, porca miseria!
(Férfiak és Nők):
Hasztalan már kérdenünk,
Csak frázisokból érthetünk.
E rossz világban így lakunk,
Mert innen immár nincs kiút.
Már elkövettük mind a bűnt,
A szép erény mind megy nagyon,
És folyton átkot szór a szánk,
De minden áldást visszavon.
A borzalom nem háborít,
A szépre már nem gerjedünk,
A jón okulnunk túl kevés,
A rossz tevés csak vicc nekünk.
A sok csodából rég elég,
A dolgaink közt nincs határ,
A kínhalálnak hangjait,
A földi fül jól bírja már.
De nincs tovább a kérdezés,
Mert több esély nem lesz soha,
Az otthonunk e holt világ,
Mely önmagának gyilkosa.
És bármi van, vagy bármi lesz,
Csak arra kell, hogy múljon el,
A szenvedés a tiszta kéj,
Ha van halál, az érdekel!
Elisabeth… Elisabeth…
 
(Rauscher):
Ha ez az akarata, feleljen igennel!
(Elisabeth):
Igen!
				            
            
														
							
								
																Este fél hét a bécsi Augustinus Templomban.
Különös időpont egy esküvőre…
De ha ettől eltekintünk, ez az 1854. április 24-e
nagyon is megfelelő,
Nagyon is, porca miseria!
(Férfiak és Nők):
Hasztalan már kérdenünk,
Csak frázisokból érthetünk.
E rossz világban így lakunk,
Mert innen immár nincs kiút.
Már elkövettük mind a bűnt,
A szép erény mind megy nagyon,
És folyton átkot szór a szánk,
De minden áldást visszavon.
A borzalom nem háborít,
A szépre már nem gerjedünk,
A jón okulnunk túl kevés,
A rossz tevés csak vicc nekünk.
A sok csodából rég elég,
A dolgaink közt nincs határ,
A kínhalálnak hangjait,
A földi fül jól bírja már.
De nincs tovább a kérdezés,
Mert több esély nem lesz soha,
Az otthonunk e holt világ,
Mely önmagának gyilkosa.
És bármi van, vagy bármi lesz,
Csak arra kell, hogy múljon el,
A szenvedés a tiszta kéj,
Ha van halál, az érdekel!
Elisabeth… Elisabeth…
(Rauscher):
Ha ez az akarata, feleljen igennel!
(Elisabeth):
Igen!

 
																	

 
                                            					 
                        
         
                        
        











 
    
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!