Koncz Zsuzsa - Hová tűntek

Emlékszel-e még a régi házra?
Hol együtt voltunk kócos gyermekek.
Én elloptam egy egész üveg lekvárt,
és titokban együtt ettem meg veled.

Emlékszel-e még a mi utcánkra?
A sarkon volt egy kopott kis mozi.
Hol egyszer megnéztünk egy szerelmes filmet,
és megpróbáltuk eljátszani.

Hogy háború van, s kigyulladt a házunk,
s te ájultan a tűzön átviszel.
És megesküdtél a lépcsőházban állva,
hogyha nagy leszel majd, feleségül veszel.

Hová tűntek, mondd, azok az évek?
Hová lettek a szép ígéretek?
Ha találkoznánk, már meg sem ismernélek.
De néha még álmodom veled.

Emlékszel-e még az iskolánkra?
Vártál rám, a tanítás után.
De nem mentem veled a cukrászdába.
Azt hiszem, féltékeny voltál rám.

És emlékszel, mikor világgá mentünk?
Mert túl nagy volt otthon a fegyelem.
Késő éjjel vittek vissza minket,
és egész úton fogtad a kezem.

Hová tűntek, mondd, azok az évek?
Hová lettek a szép ígéretek?
Ha találkoznánk, meg sem ismernélek.
De néha még álmodom veled.

És emlékszel-e még a régi nyárra?
Együtt voltunk lenn a tóparton.
Találtunk egy gyűrűt is a vízben.
Hogy mikor veszett el, azt már nem tudom.

És este tüzet raktunk lenn a kertben.
Hozzád bújtam s átöleltelek.
És azt ígértem meg a csillagfényben,
hogy tiéd leszek majd egyszer,
- egyszer, ha nagy leszek.

Hová tűntek, mondd, azok az évek?
Hová lettek a szép ígéretek?
Ha találkoznánk, meg sem ismernélek.
De néha még álmodom veled.