Presser Gábor - Megemeltek az angyalok - Kis erggeli történet

Reggel van, tavasz van, gyönyörű hűvös van, nyüzsögnek a madarak;
csak hallom, nem látom, nem is kell.
Becsukom a szemem: azt hiszem, máshol vagyok s gondolkodom: vajon hol vagyok?
S akkor csöngetnek - 2 hosszút és 9 rövidet...
Megyek, kérdem: ki az?
Hangok, nevetés. -Mi vagyunk. -Ki az a mi?
-Hát eljöttünk, eljöttünk...eljöttek az angyalok. -Micsoda?
Hát kinyitok. Nézem: ők azok! Tényleg eljöttek az angyalok!
Hm, na mondom, szép - akkor én most meghalok?
Egy frászt, mondja a legszebb és zavarában a szájához kapott...
S a másik, aki szintén szép volt, igazán édesen vihogott:
Csak eljöttünk, meg akarunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot,
és arra gondoltunk, hogy megkérünk, adnál-e kölcsön
becsületszóra 1 kottát, vagy 1 másolatot?
Nektek mindent. Valahol ott van a zongora alatt...
Vigyétek örökbe! S kérdik, mit kérsz cserébe? Mit szeretnél...?
Én?... egy kicsikét szállni...
És összekapaszkodtunk és hopp csusszantunk a levegőben...
Csak egy kicsit, nem nagyot.
S aztán kizsivajogtak és kitolakodtak és sutty: elhúztak az angyalok.

Ha kérded, hogy hogy' vagyok, én azt mondom, jól vagyok.
Tényleg, most jól vagyok: Megemeltek az angyalok...