1. Egyéb szövegek - Ballagási dalok - Ballag már a vén diák 
2. Horváth Pista - Mozdonyszőke az én babám
3. Gyermekdalok - Orgona ága
Berkesi Alex - 42. zsoltár
| Előadó: | Berkesi Alex |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Liturgical Berkesi Sándor Ifj |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 2, összesen 4967 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül
Italom csak méreg keserű könnyemtűl
Midőn ily szót hallok én ellenségimtűl
Kiben lelkem elhűl.
Mond: Te számkivetett, nyavalyás, megomlott
Amaz reménletted Istened most holott?
Tőled immár régen talán elhasonlott?
Hogy vagy ilyen romlott?
Midőn nagy sereggel, zengéssel-bongással,
Templomodban mentem szentelő áldással,
Szintén az ajtódig, sok szép hangossággal,
Oly nagy méltósággal!
De Te mindazáltal, szomjú lelkem, ne félj,
Sőt régi uradban minden ellen remélj,
Bízván kegyelmében, higgy és csendesen élj,
Gonoszt hozzá ne vélj,
Mert még megtéríti régi szerencsédet,
Kiben virágoztat jókkal úgy tégedet,
Tél után tavasszal mint az szép kerteket.
Megáldja fejedet.
Mondok: csak ne kérdjék, hogí hol én Istenem?
Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem,
Hogy avval terjesztik keservemet bennem,
Kész volnék holt lennem.
No azért elbágyadt lelkem, te ne búsulj,
Buzgó imádsággal sőt uradra borulj,
Erős reménységgel csak őhozzá szorulj,
Tőle el ne fordulj!
Italom csak méreg keserű könnyemtűl
Midőn ily szót hallok én ellenségimtűl
Kiben lelkem elhűl.
Mond: Te számkivetett, nyavalyás, megomlott
Amaz reménletted Istened most holott?
Tőled immár régen talán elhasonlott?
Hogy vagy ilyen romlott?
Midőn nagy sereggel, zengéssel-bongással,
Templomodban mentem szentelő áldással,
Szintén az ajtódig, sok szép hangossággal,
Oly nagy méltósággal!
De Te mindazáltal, szomjú lelkem, ne félj,
Sőt régi uradban minden ellen remélj,
Bízván kegyelmében, higgy és csendesen élj,
Gonoszt hozzá ne vélj,
Mert még megtéríti régi szerencsédet,
Kiben virágoztat jókkal úgy tégedet,
Tél után tavasszal mint az szép kerteket.
Megáldja fejedet.
Mondok: csak ne kérdjék, hogí hol én Istenem?
Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem,
Hogy avval terjesztik keservemet bennem,
Kész volnék holt lennem.
No azért elbágyadt lelkem, te ne búsulj,
Buzgó imádsággal sőt uradra borulj,
Erős reménységgel csak őhozzá szorulj,
Tőle el ne fordulj!
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!