SID - Ne engedd!

Küzdeni jöttél, bátor vagy látom
Egy érintetlen kéz
Te álltál a sorban, elindulsz onnan
Mert te győzni szeretnél

A szerencse rád lel, a csodába illesz
Te mindent vihetnél
De a névtelen fiút az áldatlan világ
Magának szeretné

Csábít a sugárzó végzet
Te az életre készülsz, ő nem enged, hogy túlélhesd
Ez egy színház, hol a tömegnek táncolsz
Szerepet kapnál, hogy majd azokat játszd el

Ne engedd!
Ne engedd!
Ne engedd!
Te nem így érkeztél

Ha másokat elérsz, másokkal szemben
Milyen erővel bírsz?
Zsinóron húzott fejeknek hajlongsz
Azt az idő eldönti

Hitetlen szóval tizedelt szívek
Tévesztenek meg
A sivatagukból a sebekkel együtt
Szabadulni nem lehet

Érzed, hogy láncoltan lépdelsz
A gyengeség lassít, mi belülről emészt fel
Mint a hullám a felcsapzott szárnyán
Dobál a tenger, majd kínozva húz alá

Ne engedd!
Ne engedd!
Ne engedd!
Te nem így érkeztél

Ha fáradtan zuhansz a fényből
S a hangtalan messzeségből
Ha távolról nézed őket
Minden s mindenki csak nyugodtan méreget
De ha mégis újrakezded
A tűzhöz érve az égettek löknek el

Ne engedd!
Ne engedd!
Ne engedd!
Te nem így érkeztél