Balaton - Mániákus depresszió

Mániákus depresszió
..... szemüvegben
Mozgásom szép meg kecses
Alig állok a lábamon
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Vetített viasznő vagy csupán
Rajtad csillog fénypongyolám
A fények kékben úsznak, hajnal hasad
Szeretem a színes álmokat
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem a fűben az ég alatt
Két dologgal egészen eltelve
Alvást és mosolygást mímelve
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

(Mengele néven bujkálok Algír külvárosában
Les rám egy szadomazichista
Tisztaságmániákus őrült
Akivel együtt lakom
Ö is kém, figyeli, kinek dolgozom
Én is az asztalán matatok
Hogyha nincs itthon
Mindent megteszek, hogy megtudjam
Kinek dolgozik
Ugyanannak a két ellenséges csoportnak
Küldözgetjük jelentéseinket
Akik egymásnak küldözgetik
Jelentéseiket rólunk)

Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem az ágyon a víz alatt
Lelkem vándorol
A testem halott
Magamra vetített kép vagyok
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Végül elaludt szegény
Ez már így egy kész regény
De még le se csukta a szemét
Újra hallja a mesét
Nem tudom, hogy hol vagy
Mindig rád gondolok