Ápolók - Vasszakáll

páncélom egy puha pöttöm piros ruha
és alatta jégeralsó gatyám pöttyös
ha úszom a folyón leharap a csuka
vándorutam holdsétája mily göröngyös
nem a néma kappan rémcipője koppan
egyet a modernebb csontkeményű járdán
míg az égi bölcsek nyalókáját szoptam
málnafagylaltomba belenyalt a sárkány
elkortyolám kávém némi szamárzaccal
sündisznók almáját vidáman étkezem
moslékom közös a szerencsemalaccal
ha lenne harmadik: levágnám két kezem
sertésszellentések távzörejét vélem
hess te ki belőlem csiklándozó fantom
Pavarotti csávót tévében szemlélem

s bársonyos tenorrá köszörülöm hangom
lépéseim látják mozgólépcsőlények
titkosan megleső metrókamerás nők
ha elfogy a cigi ők is pezsgőt kérnek
e pótpotya partin (bátor előkelők)
fertelmes malacfők szexuáltanyája
ütötte föl fejét lakóhelyem helyén
így leszek irgalmas istenek barátja
(minden erkölcscsősznek túljárva az eszén)
varacskos disznóknak fölszentelt oltárán
szemerkél bronztüdőm kocsonya köpete
sétáló utcákon mocorgó holdjárás
suhanó morc éjek koponyaköpenye
midőn már a gépek útvonalán lépek
s tündérek alkonyán krampuszok dalolnak
városokba térnek emberevő népek
kiöntöm vérem a rézfaszú bagolynak
étterembe érek (milyen nagy a nyüzsi)
leülök egy székre: jön is már a pincér
azt mondja a rókát megette a nyuszi
meg hogy nem hoz étket csak nagyon sok kincsér
kínai törzsvendég nyilván felémkacsint
jaj vajon mit óhajt? (sárga veszedelem)
és a pincsikutya nem ád nékem pacsit
pedig szalonnáját szépre szeletelem
darázsmézes tea tigristejszínhabbal
ezt innám örökké: este is meg nappal
én a szubtrópusi sertésfejedelem
ilyen szép időben serkém eszegetem
de sade-i lakoma
epedő lepedő
hulljál a karomba
nevető temető