Ismerős Arcok - Lehetnénk mind

Erdélybe akarok menni, a testvéreinkkel lenni
Ahhoz a folyton leomló várhoz, amit egy asszony halála átkoz
A vágy akkor talált rám, mikor a legjobban kellett,
Mikor már idegenként ültem a barátaim mellett
És most nem az a kérdés, hogy menjünk-e,
Hanem hogy mikor indulunk Erdélybe?

Erdélybe akarok menni, a szilvafák alá ülni
Elveszni úgy a zenében, ahogy a hegedű sír a szélben
A közöny börtönéből a szabadulásodat várom
S az már ott van a levegőben, olyan közel, hogy szinte látom
És most nem az a kérdés, hogy menjünk-e,
Hanem hogy mikor indulunk Erdélybe?

Erdélyben - tudod mindenem átalakul
Erdélyben - még a régi is teljesen új
Erdélyben - ha feszül az íjon a húr
Csillagos égen most is Csaba királyfi az úr

Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni,
Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán.
Hisz, amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad:
Kolozsvár, Pozsony, Zenta, Munkács, Udvarhely, Arad
Mert hát, MAGYAROK LEHETÜNK EGYENKÉNT,
DE LEHETNÉNK EGYEK MIND,
MAGYARKÉNT!

Tudod mindenem átalakul
Erdélyben - még a régi is teljesen új
Erdélyben - ha feszül az íjon a húr
Csillagos égen most is Csaba királyfi az úr
Erdélyben - lassabban jár az idő
Erdélyben - a magyar szó drágakő
Erdélyben - ott van igazán értelme így
Annak a kérdésnek: miért is maradjunk életben?