Timur Lenk - Nosztalgia rulez

Azt hiszem, most már végre elmondhatom - nektek
azt a kis sztorit, amit már régóta oly nagyon
szeretnék ezúton közzétenni - mert az
életben csak egyszer kap mindenki
egy ilyen sanszot, amilyet most én is, - hogy
dalban adjon elő egy ilyen zenés kis tréflit.
A szöveg persze nem vers, ugyan meglehet, hogy ímmel-
ámmal, ahol nagyon kell, azért ott még rímel - is

Mert hogy nézne ki az, kéremszépen
hogy az egykori gyönyörű nőkről - van szó
közben meg le van szarva az a nagyon nagy költő,
aki belőlem folyton kitörni készül?!

Naszóval ültem a kocsmában, előttem a borom - amit
sör helyett kértem, mert a sörtől a gyomrom
újabban kikészül, aztán ordítva meg hányva
szaladok a legközelebbi gyógyszertárba
ahol megmentik az életem egy jó kis szóda-
bikarbónával, mert az nincs nálam, mióta
a haverom azt hitte, hogy áttértem a fűről
a porra, felszívta, azóta meg gyűlöl

Hogy ezt miért is mesélem - el nektek
azt nem tudom már, de nem is lényeg
a bikarbóna mellé egy kis Cavintont is rágok,
közben nektek itt egy kicsit nosztalgiázok.

Refr.:
Semmi sincs már úgy, mint régen
Minden máshogyan volt régen
Ma már minden máshogyan van
Sőt, annál is máshogyabban

Szóval hol is tartottam, ja az emlékeimben
itt van például a nő, aki egykor belibbent
a kocsmába, leült velem szemben arra a székre
s már fogalmam sincs, hogy akkor hogyan csaltam lépre
Pedig jó volna emlékezni. mert most bármit is csinálok,
a nők nem jönnek és a régi jóbarátok
is eltűntek, nézik otthon a tévét
Én meg művész vagyok, bazmeg, aki a népnek a málét

Nem mindennapi
köcsög szinten hinti
este a színpadon ordít, hogy Nóti Báj Di Nécsör
Közben meg nem más, mint egy nyugdíjas tinédzser

Refr.