Kispál és a Borz - A pécsi szál

Egy hajó vagy, ködben mész,
És közben hosszan dudálsz.
A víz eltűnt egy résen és halak
Habzó tetemén jársz.
Pont vihar van, a szél
Szardellát vág bele az arcodba.
Letörlöd, de a mozdulat
Szerint elfáradtál a harcokba'.

Még biztos te is látod,
Amit én látomásos
Költészetem útján
Íme most eléd tárok.

Mögötted azt látom, hogy ég
Az antarktiszi partvidék,
Följebb megyek, és azt látom, ég
Az egész világ, de az ENSZ-be' még
Gondolkodnak, de Pécs is ég
Szálanként és ez végre döntött,
Segély indult és igen jól jött,
Mikor elküldték a sok-sok vödröt.

Még biztos te is látod,
Amit én látomásos
Költészetem útján eléd tárok.

Szarvasok, égő aganccsal,
Nyuszikkal a hátukon,
Világítják be az estét.
Gitárosok, én nem tudom,
Hogy még mire vártok, itt hát
Szólózzátok szerteszét
A világot, nem kell sok
Neki, egy szomorú szám pont elég.

Még biztos te is látod,
Amit én látomásos
Költészetem útján eléd tárok.

Egy hajó vagy, ködben mész,
És közben hosszan dudálsz.
A víz eltűnt egy résen és halak
Habzó tetemén jársz.
Pont vihar van, a szél
Szardellát vág bele az arcodba.
Letörlöd, de a mozdulat
Szerint elfáradtál a harcokba'.