Koncz Zsuzsa - Élünk csendesen

Látom én kedvesem, hogy nem vagy túl vidám,
Oly sokat tépelődsz az idő múlásán.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.

Jól tudom, voltak már boldogabb idők,
Lebegtünk gondtalan ég és föld között.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.

Szép volt a nyár, az első találkozás,
Szép lesz az ősz, miért is lenne más,
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Mosolyog arcodon a napsugár.
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz,
Tudjuk már, hogy mindig együtt jár.

Éjszakák, nappalok sorra tűntek el.
Kérdezed, hova lettek - senki nem felel.
Elmúlt néhány év, néhány furcsa év,
Mért kérdezed, hogy hova tűnt a szerelem,
Valahol itt van még.

Szép volt a nyár, az első találkozás,
Szép lesz az ősz, miért is lenne más,
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Mosolyog arcodon a napsugár.
Hát jöjj és nézd, kedvesem, így élünk csendesen,
Ne legyél bánatos, hisz a jó és a rossz,
Tudjuk már, hogy mindig együtt jár.