Dalnokok Ligája - Nox: Tánc-dalnok-fesztivál

Csúnya lett a vége, emlékezz a szépre,
fenn a János-hegyen csak vártam rád.
S a Nemzetihez hívlak, gyere oda hétre,
a huszon éveseké volt akkor a világ.

A rapet az időkben, hírből sem ismerték,
baseball hejyett, svájci sapkát hordhattál.
Megszólalt a dal, s a szerenádod néztem,
nem kellett a lemezekhez korhatár.

Azt regéli ez a zenész páros
-ki együtt fakad most is dalra-
A mi időnkben más volt még a város.
Kannibál nem volt csak Anna.

Emlékszel, utolsó beszélgetésünket egy Paparazzo vakujának villlanása szakította félbe. De régen bezzeg minden másképp volt. Elérhetetlennek tűnt a reflektorfény, és csak a te szépséged vakíthatta el akkoriban. Persze ahogy öregedtünk, a vágy fokozatosan csökkent, de most láttam egy plakátot, és ha igaz amit hírdettek, hamarosan újra olyan fitt lerszek, mint tizenéves koromban voltam.

Te voltál a menő, tini osztályunkban,
s rólad álmodoztak a lányos mamák.
A macskaköves úton, az angyalföldi porban
homokórát vettünk lehel piacán.

Aztán tovább mentünk, az utunkat jártuk,
meghallottuk együtt a kéjszavát.
S nem egyszer tényleg az omnibuszon ültünk,
ujjé a ligetben, mennyi gyönyör vár.

Azt regéli ez a zenész páros
-ki együtt fakad most is dalra-
A mi időnkben más volt még a város.
Kannibál nem volt csak Anna.