Jazzékiel - Presszóhiphop

Ti tudjátok, hogy fáraszt,
Mégis, elmondtam én már azt,
Hogy, bár lehet, megriaszt, de tény:
Én elfelejtettem a választ, mi bágyadt,
Zöld kis tünde bőréből bújva ki
Angyalkaszárnyat ölt,
Ő a mellemre ült rá csendesen,
Majd egy újabb kortynyit tölt

Teste, mint mennyezeten a fények,
Úgy látszik, szervezetem ma véget
Nem érő metrójáratán ismét
Egy potyautasra lelt.
A szívembe fúrja be újra, meg újra
Önmagát a hülye lélek
Ahogy a szobámba verdes körbe-körbe:
Nekem így is megfelel

Egy másik sávba lépve ad csókot
A tündéreknek szájra,
Máris repülnek egyre feljebb
Egy sokkal békésebb tájra. (4x)

Na látod, nem is akkora szégyen,
Szerény hajlékomban ma négyen elázva:
A Lidérc, az Angyal, az Ördög - meg én -
Ki elébb még térdepelt.
Most leült mellém a székre.
Mesél a fáról, hogy régen
Nagy sztár volt ö is - lehet,
De már senkit sem érdekel

Egy másik sávba lépve ad csókot
A tündéreknek szájra,
Máris repülnek egyre feljebb
Egy sokkal békésebb tájra. (2x)

Ti tudjátok, hogy fáraszt,
Mégis, elmondtam én már azt,
Hogy, bár lehet, megriaszt, de tény:
Én elfelejtettem a választ, mi bágyadt,
Zöld kis tünde bőréből bújva ki
Angyalkaszárnyat ölt,
Ő a mellemre ült rá csendesen,
Majd egy újabb kortynyit tölt

Teste, mint mennyezeten a fények,
Úgy látszik, szervezetem ma véget
Nem érő metrójáratán ismét
Egy potyautasra lelt.
A szívembe fúrja be újra, meg újra
Önmagát a hülye lélek
Ahogy a szobámba verdes körbe-körbe:
Nekem így is megfelel

Na látod, nem is akkora szégyen,
Szerény hajlékomban ma négyen elázva:
A Lidérc, az Angyal, az Ördög - meg én -
Ki elébb még térdepelt.
Most leült mellém a székre.
Mesél a fáról, hogy régen
Nagy sztár volt ö is - lehet,
De már senkit sem érdekel