Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar - Egy fiú a házból

Piros arccal léptem be az ajtón,
Észrevette nyomban jó anyám.
Megkérdezte: Mondd csak, merre jártál,
Hazakísért valaki talán?

Ó, csak egy fiú a házból,
Ki égett a láztól, és örült, hogy velem lehet.
Egy fiú a házból, elmondta, de hányszor,
Hogy engem, csak engem szeret.

Összevesztünk valamin egy szép nap,
Nem is láttam egy ideig őt.
Kérdezte is barátnőm,
Hogy hol van a srác, akivel látott azelőtt?

Á, csak egy fiú a házból,
Ki égett a láztól, és örült, hogy velem lehet.
Egy fiú a házból, elmondta, de hányszor,
Hogy engem, csak engem szeret.

Régen vége, elmúltak az évek,
Társasággal jártam a Dunán.
És a partról rám köszönt egy férfi,
Kérdezték, hogy ismerem talán?

Ő az a fiú a házból,
Ki égett a láztól, és örült, hogy velem lehet.
Egy fiú a házból, elmondta, de hányszor,
Hogy engem, csak engem szeret.

Ez volt a fiú a házból,
Ki égett a láztól, és örült, hogy velem lehet.
Egy fiú a házból, elmondta,de hányszor,
Hogy engem, csak engem szeret.

Ő volt a fiú a házból,
Ki égett a láztól, és örült, hogy velem lehet.
Egy fiú a házból, elmondta, de hányszor,
Hogy engem, csak engem szeret.